2016. július 28., csütörtök
A blog első versenye, avagy Indítsuk be a blogot! - LEZÁRVA!
2016. július 23., szombat
Chapter 02 - Drága testvérem...
Szép napot!
Rettentően sajnálom, hogy nem tudtam eddig elkészíteni a részt, hisz rengeteg munka van mostanában a ház körül, mert járó lapoznak, s a pótvizsgára is tanulnom kell(igen, megbuktam...).Ja, s "új" nevet kaptam itt is, és a facebook-on is, szóval Ciara N. Malone-ként leszek ezentúl jelen. De nem szeretném húzni a szót a sok baromsággal, amit itt ki tudnék magamból ereszteni, szóval jó olvasást kívánok mindenkinek.
Utóirat: köszönöm a +4 feliratkozót! ♥
Üdv,
Ciara N. Malone
***
A hangosbemondó hangjára ébredtem fel.
- A leszállást megkezdtük. Kérjük kedves
utasainkat, kapcsolják be biztonsági öveiket. - Megfogtam az övet és
becsatoltam, majd visszatértem eredeti pózomhoz. Könyököm az ablakhoz
támasztottam, s arcom beleengedtem a tenyerembe. Nagyot sóhajtottam, mikor pár
száz méter magason megpillantottam az aprónak tűnő házakat a magasból. Aztán
ahogy egyre közeledtünk, csak nőttek. Végül a leszállópályára tévedt a tekintetem,
ahol egy repülő szállt le előttünk. Mi követtük annak leszállópályáját, majd
közvetlen mögötte megálltunk. Minden utas kiszállt a gépből, s a csomagjaink
után kutattunk. Mikor megleltem a bőröndöm, meglepetten néztem körbe, hogy akik
körülöttem voltak a reptéren, szinte csak Japánok voltak. Alig lehetett látni
néhány megszokott arcú embert. Mikor kiléptem a reptér elé, csak a száguldozó
taxikat láttam magam előtt. Egy pont üresen állt a leállósávba, amelyet gyorsan
le is stoppoltam. Bevágtam a csomagtartóba a bőröndöm és bevágódtam a hátsó
ülésre.
- Beszél angolul? - kérdeztem.
- Egy jó sofőr a világ összes nyelvén tud
alapszinten - mosolygott, majd belenézett a tükörbe, hogy lássa arcomat.
Látván, hogy mosolyog, az én szám is vigyorra húzódott.
- Az Aokigahara erdő melletti hotelbe el tudna
vinni? - kérdeztem rá finoman, mintha én készülnék oda menni meghalni.
- Tudja maga milyen veszélyes az a környék?
Tisztában van azzal, hogy az az erdő azt láttat magával, amit akar?! - akadt ki
végül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)