A blog első versenye, avagy Indítsuk be a blogot! - LEZÁRVA!

Chaio emberek! 

Először is egy kis prédikáció a következő fejezetről: igazándiból fogalmam sincs, hogy mikorra készül el, de remélem hamarosan megszánnak a fentiek egy kis ihlettel, s jönnek majd a billentyűkoccanások. Minden esetre köszönöm az eddigi feliratkozókat, kommenketet. Legyetek csak még többen! *huncut, örömteli fejet vág, és dörzsölgeti a tenyereit*  

Nos, csapjunk is a közepébe. 

Mivel mostanában egyre több történetes blogon találok egyfajta "beindító" blogversenyt, ezért én is úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mennyire hatásos. Szóval igazából már rég szerettem volna ezt megcsinálni, viszont csak most jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek, tehát lássuk is, hogy mit kell tennetek, hogy ti is a verseny résztvevői lehessetek:

Chapter 02 - Drága testvérem...

Szép napot!

Rettentően sajnálom, hogy nem tudtam eddig elkészíteni a részt, hisz rengeteg munka van mostanában a ház körül, mert járó lapoznak, s a pótvizsgára is tanulnom kell(igen, megbuktam...).
Ja, s "új" nevet kaptam itt is, és a facebook-on is, szóval Ciara N. Malone-ként leszek ezentúl jelen. De nem szeretném húzni a szót a sok baromsággal, amit itt ki tudnék magamból ereszteni, szóval jó olvasást kívánok mindenkinek.
Utóirat: köszönöm a +4 feliratkozót! ♥

Üdv,

Ciara N. Malone

***

A hangosbemondó hangjára ébredtem fel. 

- A leszállást megkezdtük. Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be biztonsági öveiket. - Megfogtam az övet és becsatoltam, majd visszatértem eredeti pózomhoz. Könyököm az ablakhoz támasztottam, s arcom beleengedtem a tenyerembe. Nagyot sóhajtottam, mikor pár száz méter magason megpillantottam az aprónak tűnő házakat a magasból. Aztán ahogy egyre közeledtünk, csak nőttek. Végül a leszállópályára tévedt a tekintetem, ahol egy repülő szállt le előttünk. Mi követtük annak leszállópályáját, majd közvetlen mögötte megálltunk. Minden utas kiszállt a gépből, s a csomagjaink után kutattunk. Mikor megleltem a bőröndöm, meglepetten néztem körbe, hogy akik körülöttem voltak a reptéren, szinte csak Japánok voltak. Alig lehetett látni néhány megszokott arcú embert. Mikor kiléptem a reptér elé, csak a száguldozó taxikat láttam magam előtt. Egy pont üresen állt a leállósávba, amelyet gyorsan le is stoppoltam. Bevágtam a csomagtartóba a bőröndöm és bevágódtam a hátsó ülésre. 

- Beszél angolul? - kérdeztem. 

- Egy jó sofőr a világ összes nyelvén tud alapszinten - mosolygott, majd belenézett a tükörbe, hogy lássa arcomat. Látván, hogy mosolyog, az én szám is vigyorra húzódott. 

- Az Aokigahara erdő melletti hotelbe el tudna vinni? - kérdeztem rá finoman, mintha én készülnék oda menni meghalni. 

- Tudja maga milyen veszélyes az a környék? Tisztában van azzal, hogy az az erdő azt láttat magával, amit akar?! - akadt ki végül. 

Chapter 01 - Visszaemlékezve a múltra

Sziasztok!

Mint az előző bejegyzésben elmítettem, hogy hamarosan ki fog kerülni az első rész, be is teljesedett. Nem szeretném nagyon húzni a szót, viszont meg szeretném köszönni a már blog legelső bejegyzésénél feliratkozó két követőt. Nagyon sokat segítettetek, és el sem hiszitek mekkora örömmel írtam ezt a részt. (Csak hát épp nem örömről szól.) De nem is számít, hogy miről szól és miről nem, szeretnék jó olvasást kívánni hozzá. 

Ölelés,

Annabelle

***

A legnagyobb hibákat mindig akkor követjük el, amikor gondolkozás nélkül cselekszünk, hozunk meg döntéseket. Emlékszem, kiskoromban soha nem volt baj, hogyha valamit rosszul csináltam. De ahogy az ember felnőtté válik mind testileg és szellemileg, kialakul az igazi természetünk és vele együtt a hirtelen cselekedetek, amik legtöbbször a legrosszabbkor születnek meg. Olyankor nem gondolkozol, csak mész és mész előre, mint egy eszeveszett, dühös bika.

Mielőtt Sam elköltözött Japánba, minden rendben volt. Na, jó, nem minden, de a dolgok nagyja igen sőt, még lelkileg is a helyén volt nagyjából. De egyszer volt egy rémálma. Azt álmodta, hogy ő ölte meg a szüleinket. Újra elkezdett hegeket vagdosni az alkarjára és ismét depresszióba esett. Nem volt elég, hogy Sam így is depressziós volt, amiből alig sikerült kigyógyulnia, de még ez rátett egy lapáttal és még súlyosabbá tette a helyzetét. Egyfolytában azt hajtogatta, hogyha akkor tovább erősködött volna, hogy maradjanak otthon velünk, akkor még talán mindig élnének. Sam szíve teljesen darabokra hullott, mikor meglátta a holttestüket. Ahogy körül írta őket, valami borzalmas látvány lehetett. Az egész akkor kezdődött, mikor anya és Sam összevesztek azon, hogy az egyik iskolatársa át szeretett volna jönni, aludni, de nem engedték meg a szüleink. 

Chapter 01 & 02 - Beszámoló

Sziasztok!

A héten kikerül az első rész, amit remélem, hogy már vártok. 

Nos, lássuk is a beszámolót:

Miután Sam kiutazott Japánba egy jobb élet után kutatva, Jay napok óta nem érte el telefonon, és ahol megszállt, abból a hotelből is hívták, hogy a húga eltűnt már több napja. Sam kétségbeesetten indul testvére után a világ másik felére, hogy megkeresse és bizonságba tudhassa. A lány attól tart, hogy az elutazása előtti depresszió telljesen elveszi Sam eszét és a halálba menekül, mert a lány olvasott az interneten egy történetet a Japánban levő Aokigahara erdőről, ahova állítólag a meghalni vágyók járnak. S Sam magát hibáztatja szüleik haláláért. Vajon sikerül megtalálnia a húgát épségben? Akad olyasvalaki aki segít a kétségbeesett nővérnek?

Ölelés,

Annabelle

Megérkezés, avagy a rendszerről

A blog ma, 2016. 06. 21-én megnyitotta kapuit. 

Sok szeretettel köszöntök minden idetévedőt. 

A fejezetek úgy fognak kikerülni, hogy mindegyik előtt lesz egy külön részlet, amiben röviden leírom a tartalmát és persze azt is véleményezhetitek. Ilyet eddig csak egy blogon láttam, de annak a linkjét nem mentettem el, szóval ha véletlenül találkoznátok még egy hasonló módszerű bloggal, akkor az ötlet valószínűleg onnan származik. Mellesleg a történet tartalmát egy film ihlette, amit 06. 20-án láttam először és bevallom, teljesen megfogott, szóval ha a történet eltulajdonításra kerül, annak lesznek következményei. 

Hamarosan érkezik az első összefoglaló.

További jó olvasást, 

Annabelle